Mese az álommanóról

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis manó, akit úgy hívtak, hogy álommanó. Ez a kis manó arról kapta a nevét, hogy minden este fogta a varázspálcáját és sorra járta a házakat, hogy elaltassa a gyerekeket.
Ma este is így tett, kimászott a pihe-puha paplan alól, jó melegen felöltözött, felhúzta kis piros varázscsizmáját, fogta a varázspálcáját és elindult. Sorra járta a városokat, a városokban a házakat, és ahol világító ablakot talált, oda mindig benézett, hátha talál olyan kisgyereket, aki még nem alszik.
Ha látott még ébren lévő gyermeket, megkocogtatta az ablakot, majd suhintott egyet a varázspálcájával. A pálcából ilyenkor álompor szóródott ki a kicsik arcára, amitől ők hipp-hopp elaludtak. Ám az álommanó csak azokat a gyermekeket altatja el, akik szépen fekszenek az ágyukban, jól betakaróznak és becsukják a szemüket.
Amikor már minden gyermeket elaltatott, szépen hazamegy kis gombaházikójába, levetkőzik, ruháit lerakja kis székére, piros varázscsizmácskáját pedig a kis szék alá teszi. Varázspálcáját a párnája alá dugja, majd gyorsan bebújik a jó meleg paplan alá és gyorsan elalszik. Nem csoda, hiszen alaposan elfáradt, mire a sok gyermeket elaltatta.

Ha te is szeretnéd, hogy az álommanó elaltasson, akkor jól takarózz be, csukd be a szemed és várjuk együtt a manócskát...

Jó éjszakát, szép álmokat!

Itt a vége fuss el véle...

 

vissza a címoldalra







mivagyunk.lapunk.hu címoldaláraLap tetejéreOldaltérképHirdess oldalainkon!
ingyen honlap
Powered by lapunk.hu - Legyen neked is egy ilyen oldalad ingyen!